A dualizmus évtizedei hozták el azt a lehetőséget a Bölcsészettudományi Kar történetében, hogy tanszéki struktúrája jelentősen bővüljön, oktatási kínálata gazdagodjék. 1873-ban kapott tanszéket a sémi filológia, amelynek első professzora Hatala Péter (1832–1918) teológus, a Hittudományi Kar korábbi professzora lett. Goldziher Ignác (1850–1921), az európai iszlámtudományok megalapozója és máig legelismertebb alakja már a kezdetektől oktatott itt különböző tárgyakat, 1894-ben nyilvános rendes tanári címet kapott, majd 1905-ben átvette a nyugalomba vonuló Hatala Pétertől a tanszék vezetését. Goldziher halála után csak 1923-ban kapott Kmoskó Mihály (1876–1931) kinevezést a tanszék élére. Munkássága először a szír keresztény források kiadására összpontosult, majd az 1920-as években készítette el a magyar őstörténet szír, arab és perzsa forrásainak a szöveggyűjteményét, amely azonban kéziratban maradt. Halála után a tanszék professzori állása sokáig betöltetlen volt. Egyéb keleti nyelvek mellett Prőhle Vilmos (1871–1946) oktatott arab nyelvet 1942-ig. Ugyanebben az évben került az egyetemre megbízott előadóként Czeglédy Károly (1914–1996), aki a sémi nyelvek oktatását a Török Filológiai Tanszék keretében vette át. Emellett 1953-tól kezdve Germanus Gyula (1884–1979) vezetésével létrejött az Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszék, amely 1964-ig, Germanus nyugdíjba vonulásáig működött ezen a néven. Germanus részletes életrajzát ld. Antall József tollából a Germanus Gyula tanulmányaiból összeállított, Gondolatok Gül Baba sírjánál című kötetben. Mint a modern arab viszonyok ismerője, előadásaiban a klasszikus és mai arab irodalom, művelődéstörténet, jogrendszer és az iszlám újabb fejlődésének számos problémáját tárgyalta, és szoros kapcsolatot teremtett az arab irodalom és tudomány számos kiváló, élő képviselőjével. 1964-től kezdve Czeglédy Károly kapott kinevezést a tanszék vezetésére, amelyet régi neve alapján ettől kezdve Sémi Filológiai és Arab Tanszéknek neveztek. Czeglédy korának egyik legnevesebb steppe történettel foglalkozó filológusa volt. Kutatásai elsősorban az arab nyelvű történeti és földrajzi források magyar és török vonatkozású tudósításaira irányultak. Az eurázsiai steppei történelemnek a hun kortól a kazár birodalom megalapításáig terjedő korszakát tárgyalja Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig című munkája (1969). A tanszéken végzett fiatal arabisták közül Fodor Sándor (1941–2014) már 1965-ben tanársegédként bekapcsolódott az ott folyó munkába, s Czeglédy nyugdíjba menetele után 1984 és 2006 között ő lett a tanszék vezetője. Kutatásainak középpontjában a népi iszlám állt és az amulettek világa állt, amelyről több könyve jelent meg. Vizsgálta a szinkretisztikus vallási elemeket, az ókori közel-keleti és hellenisztikus hitvilág továbbélését az iszlámban. 2006 és 2010 között Iványi Tamás (1944–) vezette a tanszéket. Ö 1974 óta tanít ott, kutatásai az arab nyelvtudomány, az iszlám misztika és az iszlám jog területét érintik. 2010 és 2015 között Ormos István (1950–) állt a tanszék élén, aki 1980 és 2020 között tanított ott. Filológiai munkássága számos területet ölel fel az arab orvostudománytól az iszlám építészetig. 2015 óta Szombathy Zoltán (1972–) tölti be ezt a posztot, aki 2006 óta tanít a tanszéken. Kutatásai három fő területe: a Közel-Kelet társadalomtörténete; az iszlám a szub-szaharai és Délkelet-Ázsiában.
